Legyél a tűz, amely lángjával elhamvaszt
parazsad úgy éget, hogy majdnem elporlaszt
nézz rám forró szenvedéllyel és epedőn
érezzem a vágyad bőrömön perzselőn.

Legyél a víz, amely hullámzik nyugtatón
hűvösen körbevesz lágyan és ringatón
pajkos tajtéka paskolja a testemet
közben úgy érzem, hogy ápolod lelkemet.

Legyél a föld, amely gyümölcsével táplál
mutasd körbe közbe a természet báját
olyan az életünk, mint egy dinom-dánom
azt érzem veled, hogy ez édeni álom.

Legyél a levegő, amely átölelő
szárítsd fel könnyem, ne törjön újra elő
te vagy az életem értelme el ne hagyj
érezzem szerelmed, örökké velem vagy.

Budapest, 2011. máj. 20.